Galla Miklós humoros könyve - Könnyű műhaj

Ön bizonyára ezzel a gondolattal lépett be a könyvesboltba: „Bárcsak lenne egy könyv, amelyben magyar nyelvi leleményekre épülő minivígjátékok fenomenális képregényváltozatai, briliáns humorú, rajzos, fotós tréfák garmadája, sziporkázóan szellemes mesék, okfejtések és ismertetők miriádja, és vicces rejtvények özöne szerepelne. Meg egy rövid novella. Jó lenne, ha az egészet az a szimpatikus Galla Miklós írta volna.”
Itt az örömhír: Ön éppen ezt a könyvet tartja a kezében. A zöld kobra lassan, alattomosan kúszott a dzsungel aljnövényzetében. Ő már látta leendő áldozatát. A fehér kisegér ijedtében megdermedt, amikor a kígyó tekintetével találkozott. Ösztönösen érezte: itt a vég, nincs számára kiút. Vagy elszalad, és akkor nem lesz semmi baja, vagy így, dermedten bámulja tovább a kígyót. Vesztére az utóbbit választotta. A kobra először nyelvével bénító mérget lövellt a kisegér testébe, biztos, ami biztos. Amikor a kis rágcsáló már nemcsak pszichésen, hanem kémiailag is bénult volt, a kígyó rettenetes száját óriásira kitátva egészben lenyelte. Borzalmas belső izomzatával darabokra törte az egér csontozatát, majd savas gyomornedveivel emésztette meg a valaha jobb napokat látott egérkét.
A fenti történet nincs benne a könyvben; éppen azért tettük ide, a hátsó borítóra. A vásárló becsapása lenne, ha ugyanazt a szöveget kétszer nyomtatnánk ki. Sőt, nemcsak hogy ez a dél-amerikai kalandnovella nincs benne a kötetben, de megígérjük, hogy ezen kívül semmilyen más, védtelen, kedves állatot nem eszik meg senki a könyv egyetlen oldalán se. Ja, kivéve azt a szörnyű vérengzést a 61. oldalon, melynek során Donald kacsát idegen bolygóról érkezett, sárkányszerű, bőségesen nyáladzó mutánsok tépik szét, majd darabjait arányosan elosztva egymás között, lenyelik. De ezen kívül már tényleg semmi ilyesmi nincs a könyvben. Esküszünk! Annál inkább sok száz, sőt ezer szenzációs poén található meg a belső lapok tetején, közepén, alján és szélein. MINDEN OLDALON MÁS ÉS MÁS!